Késlekedő lelki társ

Keresem azt, aki megért,
mert egyre csak írok és semmi
jele, hogy bárki is értené,
s nem tudok ellene tenni.
Azt hiszem, süket a világ,
hiába mondom, mégsem
hallják meg, amit szólok,
s elvész a térben a lényeg.
Magamban vagyok végleg,
s rokona lelkemnek talán
ott él egy másik bolygón,
s ő is emészti magát.

2009.11.12.

Zuhanás

Álmok őrzője voltam,
dédelgettem,-mint egy gyermeket-
a bennem búvó, szunnyadó
kristály-emlékeket.
Reméltem, sokra viszem,
s elérem majd a hegytetőt,
fújhatott szél, jöhetett vihar,
mentem egyre törtetőn.
Te odafenn vártál,
kezed nyúlt, hittem, vársz,
s az utolsó pillanatban
reám tapostál.
Szakadékba zuhantam vissza,
elvágott, széthasadt erek,
s nem szedi össze senki
a szilánk-emlékeket.

2009.10.16.

Panoptikum

Panoptikum

Viaszmagányba zárt a perc,
mikor búcsút intett a nap.
Én keserűen ültem akkor
egy szűzi fűz alatt.
Szoborrá váltam és tudtam,
szép lassan elönt a vég,
a Halál, mi esténként
karmaival elér.
De eljöttél, s mellém ültél,
vállamra hajtottad fejed,
s ott töltötted a lelketlen éjt
a Viaszlánnyal, velem.

2009.05.27.

Anyák napjára

Arról gondolkodtam, mit is mondjak Neked,
Anyák napján hogyan mondjak kedves köszönetet.
Te óvón vigyáztál, nevelgettél engem,
tanítottál élni, s hogy mikor mit kell tennem.
Felnőtté is váltam, elteltek az évek,
még fiatal vagyok, előttem az élet.
De mielőtt elengedem anyai kezed,
köszönöm Neked a sok szeretetet.

2009.05.04.

Játékszer

Üveggyöngye vagyok a gyermeteg Sorsnak,
kézbe vesz, csodál, simogat és forgat.
Elgurít lassan, majd utánam szalad,
tekintete követ és velem marad.
Majd mikor megun, eldob hirtelen,
s tapos az összetört gyöngyszemen.

2009.04.05.

Létkérdés

Sodor az élet viharos tengere,
s én is csak egy hullám vagyok.
Körülöttem ezer hullám-ember lebeg,
az örvényben zokog és jajong.
Azt hiszem, végre a part felé tartok,
hol nyugodtabb vizet is lelhetek,
s nem kell hányódnom nappal és éjjel
mélyében a tengernek.
Látom már, igen! Földet fogok érni,
megsimítom a víz áztatta homokot,
vagy nekicsapódom egy óriás sziklának,
s maga a tenger lesz gyilkosom.

2009.02.09.

A Magány Mártírja

Boldogságra születtem, jómagam ezt vallom,
bár keserű kenyerem a meg nem értett bánat.
Szívem mélyén felszakadó sóhajokat hallok,
kérdem én, jobb jövőm vajon meddig várat?
Sokan csak rám néznek, s ítéletet hoznak,
nem is tudják, hogy milyen vagyok.
Céltáblája vagyok ezer tüskés gúnynak,
s így telnek el a szürke hétköznapok.
Csendben, némán viselem, mit másoktól kapok,
lelkem mártírhalált örömmel fogad.
Barátaimnak mosolyomat hagyom,
s csak egy üres testre talál majd a holnap.

2009.01.12.

Pillanatnyi elmélkedés...

Éjszaka boldognak álmodom magam,
s Isten aranyából csenek valamicskét,
mert olyan keveset adott, hogy saját bánatom emészt el.
Ilyenkor elhiszem, hogy gazdag vagyok és szabad,
hogy a nap nekem is ragyog, és a szél néha kedvességből játszik a tincseimmel.
Olyankor hegyek tetején állhatok, járhatok az ihlet erdejében,
sétálhatok a visszhang kérdésekkel teli barlangjában,
és merengve bámulhatom a forró tűzgolyót, amint a tengerbe bukik enyhülésért.
Talán nekem is jár egy kis ízelítő abból a szépségből,
amit legyűr a bűnszagú világ rohanó, földhözragadt, anyagias mivolta.
Hangyák vagyunk.. vagy méginkább csótányok...
Mit sem sejtünk azokról az erőkről, amik körülöttünk áramlanak szüntelen.
Félünk felismerni, hogy nem mi uraljuk életünket...Épp ezért nem is tiszteljük őket...
Egész életünk hiábavalóvá válik, mert nem látjuk át a nagyot, az egészet...
Nem látunk mást, csak javakat, tárgyakat...csak észlelünk, nem pedig érzékelünk...
Egyéniség nincs, légy azonos másokkal, vezessen a gyilkos csordaszellem,
és rohanj saját tudatlan halálodba.
Ilyenkor szédülve térek magamhoz, keserű szájízzel.. mire visszatértem ide, Isten aranya porrá hamvadt kezemben... Nincs fény, nincs szép. Csak egy boj, egy falka, ahol én is elvesztem.

2008.12.21.

Vallomás

Vallomás

Nekem a szél fütyül gyászdalt,
mikor föld kerül rám.
Poshadt vízben kókadva
fonnyad a virágszál.
Börtönbe zárva őszül
a rab lány,
rácsok közé szorították
minden apró álmát.
Idegen már minden szó,
mit tőletek hallok...
Nem kell többet gyötörni,
mindent bevallok!

2008.12.16.

Felnőttéválás

Felnőttéválás

Jaj, mennyire nehéz felnőtté válni,
milyen nehéz egyedül saját lábra állni!
Kezem elengedik, most már nagylány vagyok,
s mégis ijesztőek nekem a holnapok.
Hogyan lesz munkám, ki lesz a társam?
Szaladjak elébe vagy üljek és várjam?
Mit hoz a jövő? Ki lesz, aki vigyáz,
hogy ne törjek össze és bírjam az igát?
Mit jelent majd nekem e különös élet?
Hogyan vigyek bele színeket és szépet?
Jaj, olyan nehéz felnőtté válni...
De bízom benne, hogy meg tudom csinálni!

2008.12.12.

Sosem lelem...

Sosem lelem...

Keres, kutat, ás,
néha fára mász',
kutatja földön és égen,
a messzi tenger kékjében,
a hegyek csúcsán,a napban,
nercbundában, kalapban.
keresi éjjeli őrült vágyban,
erdő mélyi csendes magányban,
tavasszal nyíló majd hulló virágban,
kutatja őszi párafüstben,
nyáresti bográcsüstben,
fényekben és hangban,
amíg meg nem kattan,
s feladja a létet...

2008.12.07.

Tiltott gyümölcs

Szabad-e a békés lelket felbolygatni?
Szabad-e a szívnek szerelemre gyulladni?
Szabad-e egy érzéstől magasba repülni,
s onnan mélyben háborgó habokba merülni?


Szabad-e csak testtel, ösztönből szeretni?
Szabad-e másét sajátnak nevezni?
Bűnös érzelemnek gyümölcse is férges,
de ha beleharapsz, érzed, milyen édes.

Csábító az érzés, talán hagyod magad,
kérdés az, hogy szenvedély vagy szenvedés marad?

2008.12.06.

magamról

Hogy ki is vagyok én? Egy átlagember. Na jó, azért mindenki rendelkezik egyéniséggel, így én is. Adelmayer Dóra vagyok, 1990 december 23.-án, egy fagyos téli reggelen láttam meg a napvilágot. Szigethalmon éltem Édesanyámmal, és a testvéreimmel. A szüleim elváltak, mikor ötéves voltam. Azt hittem, ez nem befolyásolja majd a későbbi életem, de belátom, tévedtem. Szeretetteljes közegben nőttem fel, kisebb-nagyobb mélypontokkal. Szigethalmon jártam általános iskolába, majd a XX. kerületben végeztem el a gimnáziumot. Eközben szereztem egy középfokú angol nyelvvizsgát, és egy számítógépes asszisztensi képesítést. Szociális munka alapszakra jelentkeztem a Wesley János Lelkészképző Főiskolára, de rájöttem, hogy nem ezt szeretném csinálni. Ősszel indul egy gyógymasszőr képzés, azon leszek, hogy elvégezzem, és így tudjak majd segíteni másoknak.


Tizenkét éves korom körül írtam az első versemet, a Szél és a tél címmel, afféle gyerekvers volt. Ezután képtelen voltam letenni a tollat. Írtam a magányról, szerelmekről, a felnőtté válás nehézségeiről, az iskolában tapasztaltakról. Kevés vidám versem van, de számomra az írás egyenlő azzal, hogy magamba nézek, elcsendesedem, és engedem, hogy a lelkem írjon. A versek tartalmában fellelhető két tönkrement párkapcsolat, egy boldog szerelem, egy hazug ,,barát" okozta sérelmek, az apámtól való teljes elhidegülés, kisebb konfliktusok Édesanyámmal (azóta orvosoltuk, és nagyon szeretem az anyukámat!), továbbá az iskolában átélt csalódások, mert főleg azok voltak. Remélem, ezzel a bloggal sikerül valami ,,szépet és hasznosat" csinálnom, hiszen nem a magamutogatás a célom, hanem az, hogy szavakba öntsem azokat az érzéseket, gondolatokat, amelyekkel bárki találkozhat élete során.
Jó olvasást!