Késlekedő lelki társ

Keresem azt, aki megért,
mert egyre csak írok és semmi
jele, hogy bárki is értené,
s nem tudok ellene tenni.
Azt hiszem, süket a világ,
hiába mondom, mégsem
hallják meg, amit szólok,
s elvész a térben a lényeg.
Magamban vagyok végleg,
s rokona lelkemnek talán
ott él egy másik bolygón,
s ő is emészti magát.

2009.11.12.

Zuhanás

Álmok őrzője voltam,
dédelgettem,-mint egy gyermeket-
a bennem búvó, szunnyadó
kristály-emlékeket.
Reméltem, sokra viszem,
s elérem majd a hegytetőt,
fújhatott szél, jöhetett vihar,
mentem egyre törtetőn.
Te odafenn vártál,
kezed nyúlt, hittem, vársz,
s az utolsó pillanatban
reám tapostál.
Szakadékba zuhantam vissza,
elvágott, széthasadt erek,
s nem szedi össze senki
a szilánk-emlékeket.

2009.10.16.

Panoptikum

Panoptikum

Viaszmagányba zárt a perc,
mikor búcsút intett a nap.
Én keserűen ültem akkor
egy szűzi fűz alatt.
Szoborrá váltam és tudtam,
szép lassan elönt a vég,
a Halál, mi esténként
karmaival elér.
De eljöttél, s mellém ültél,
vállamra hajtottad fejed,
s ott töltötted a lelketlen éjt
a Viaszlánnyal, velem.

2009.05.27.