2011. július 22., péntek

Sosem lelem...

Sosem lelem...

Keres, kutat, ás,
néha fára mász',
kutatja földön és égen,
a messzi tenger kékjében,
a hegyek csúcsán,a napban,
nercbundában, kalapban.
keresi éjjeli őrült vágyban,
erdő mélyi csendes magányban,
tavasszal nyíló majd hulló virágban,
kutatja őszi párafüstben,
nyáresti bográcsüstben,
fényekben és hangban,
amíg meg nem kattan,
s feladja a létet...

2008.12.07.

Tiltott gyümölcs

Szabad-e a békés lelket felbolygatni?
Szabad-e a szívnek szerelemre gyulladni?
Szabad-e egy érzéstől magasba repülni,
s onnan mélyben háborgó habokba merülni?


Szabad-e csak testtel, ösztönből szeretni?
Szabad-e másét sajátnak nevezni?
Bűnös érzelemnek gyümölcse is férges,
de ha beleharapsz, érzed, milyen édes.

Csábító az érzés, talán hagyod magad,
kérdés az, hogy szenvedély vagy szenvedés marad?

2008.12.06.

magamról

Hogy ki is vagyok én? Egy átlagember. Na jó, azért mindenki rendelkezik egyéniséggel, így én is. Adelmayer Dóra vagyok, 1990 december 23.-án, egy fagyos téli reggelen láttam meg a napvilágot. Szigethalmon éltem Édesanyámmal, és a testvéreimmel. A szüleim elváltak, mikor ötéves voltam. Azt hittem, ez nem befolyásolja majd a későbbi életem, de belátom, tévedtem. Szeretetteljes közegben nőttem fel, kisebb-nagyobb mélypontokkal. Szigethalmon jártam általános iskolába, majd a XX. kerületben végeztem el a gimnáziumot. Eközben szereztem egy középfokú angol nyelvvizsgát, és egy számítógépes asszisztensi képesítést. Szociális munka alapszakra jelentkeztem a Wesley János Lelkészképző Főiskolára, de rájöttem, hogy nem ezt szeretném csinálni. Ősszel indul egy gyógymasszőr képzés, azon leszek, hogy elvégezzem, és így tudjak majd segíteni másoknak.


Tizenkét éves korom körül írtam az első versemet, a Szél és a tél címmel, afféle gyerekvers volt. Ezután képtelen voltam letenni a tollat. Írtam a magányról, szerelmekről, a felnőtté válás nehézségeiről, az iskolában tapasztaltakról. Kevés vidám versem van, de számomra az írás egyenlő azzal, hogy magamba nézek, elcsendesedem, és engedem, hogy a lelkem írjon. A versek tartalmában fellelhető két tönkrement párkapcsolat, egy boldog szerelem, egy hazug ,,barát" okozta sérelmek, az apámtól való teljes elhidegülés, kisebb konfliktusok Édesanyámmal (azóta orvosoltuk, és nagyon szeretem az anyukámat!), továbbá az iskolában átélt csalódások, mert főleg azok voltak. Remélem, ezzel a bloggal sikerül valami ,,szépet és hasznosat" csinálnom, hiszen nem a magamutogatás a célom, hanem az, hogy szavakba öntsem azokat az érzéseket, gondolatokat, amelyekkel bárki találkozhat élete során.
Jó olvasást!