Csillagokat hajítok az égre,
Koppannak sorra az éj kapuján,
Kérdéseim zörögnek a szélben,
Tépázzák szívem nap nap után .
Hol van a béke ősi hárfája?
Hol van a szeretet kis harangja?
Szavaid éles tőre vágja,
Mit megőriztem én magamban.
Légy kegyetlen, nem baj, ha fáj is,
Az én arcomnak mosoly a dísze,
Mert rajtad kívül akad
még más is,
Nem lehet tiéd a világ egésze.
