Felesküdtem a csendre.
Már nem ordítok, ha fáj.
Hátán hordja bánatom
az egész nagyvilág.
Fenyvesek, barlangok, hegyek,
csak ők értik meg lelkem.
Néha fel-felszisszenek,
de csendben kell lennem.
Mit ér a szó, ha elszáll?
Könnyem is elfogyott rég...
Sziklafalam mögül súgom:
elég... elég...!
