Sodor az élet viharos tengere,
s én is csak egy hullám vagyok.
Körülöttem ezer hullám-ember lebeg,
az örvényben zokog és jajong.
Azt hiszem, végre a part felé tartok,
hol nyugodtabb vizet is lelhetek,
s nem kell hányódnom nappal és éjjel
mélyében a tengernek.
Látom már, igen! Földet fogok érni,
megsimítom a víz áztatta homokot,
vagy nekicsapódom egy óriás sziklának,
s maga a tenger lesz gyilkosom.
2009.02.09.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése