Közeledben megszűnik számomra a világ,
elhalkul a folytonos, monoton kattogás,
és szíved dobbanására hangolom magam.
Csak a lelkem beszél, vajon hallod szavam?
Lepréselt virágként, sárga lapok között,
szemem folyton betűkbe ütközött,
csak ők érthetik meg árnyaim zenéjét,
csak ők írhatják meg életem regényét.
Fahéj illat ölel, itt vagy még velem?
Miért játszik velem csalfa képzeletem?
Becsapott a vágyam, hiszen távol jársz,
kérlek, hangolj másra, és szólj, ha rám találsz!
