Éjszaka boldognak álmodom magam,
s Isten aranyából csenek valamicskét,
mert olyan keveset adott, hogy saját bánatom emészt el.
Ilyenkor elhiszem, hogy gazdag vagyok és szabad,
hogy a nap nekem is ragyog, és a szél néha kedvességből játszik a tincseimmel.
Olyankor hegyek tetején állhatok, járhatok az ihlet erdejében,
sétálhatok a visszhang kérdésekkel teli barlangjában,
és merengve bámulhatom a forró tűzgolyót, amint a tengerbe bukik enyhülésért.
Talán nekem is jár egy kis ízelítő abból a szépségből,
amit legyűr a bűnszagú világ rohanó, földhözragadt, anyagias mivolta.
Hangyák vagyunk.. vagy méginkább csótányok...
Mit sem sejtünk azokról az erőkről, amik körülöttünk áramlanak szüntelen.
Félünk felismerni, hogy nem mi uraljuk életünket...Épp ezért nem is tiszteljük őket...
Egész életünk hiábavalóvá válik, mert nem látjuk át a nagyot, az egészet...
Nem látunk mást, csak javakat, tárgyakat...csak észlelünk, nem pedig érzékelünk...
Egyéniség nincs, légy azonos másokkal, vezessen a gyilkos csordaszellem,
és rohanj saját tudatlan halálodba.
Ilyenkor szédülve térek magamhoz, keserű szájízzel.. mire visszatértem ide, Isten aranya porrá hamvadt kezemben... Nincs fény, nincs szép. Csak egy boj, egy falka, ahol én is elvesztem.
2008.12.21.
2011. július 24., vasárnap
Vallomás
Vallomás
mikor föld kerül rám.
Poshadt vízben kókadva
fonnyad a virágszál.
Börtönbe zárva őszül
a rab lány,
rácsok közé szorították
minden apró álmát.
Idegen már minden szó,
mit tőletek hallok...
Nem kell többet gyötörni,
mindent bevallok!
2008.12.16.
Felnőttéválás
Felnőttéválás
milyen nehéz egyedül saját lábra állni!
Kezem elengedik, most már nagylány vagyok,
s mégis ijesztőek nekem a holnapok.
Hogyan lesz munkám, ki lesz a társam?
Szaladjak elébe vagy üljek és várjam?
Mit hoz a jövő? Ki lesz, aki vigyáz,
hogy ne törjek össze és bírjam az igát?
Mit jelent majd nekem e különös élet?
Hogyan vigyek bele színeket és szépet?
Jaj, olyan nehéz felnőtté válni...
De bízom benne, hogy meg tudom csinálni!
2008.12.12.
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)