Magányosan járom az erdőt,
csillagok számlálják léptem,
nem dőlök bokrok tövébe,
távol a cél még, érzem.
Útitársamnak szegődik a hold,
ellepik olykor a felhők,
fényessé válik az éjjeli ég,
ha elűzi őket a szellő.
Sajognak lábaim, minden csontom,
mégis mennem kell tovább,
nem nyughatom, míg szívem
boldog otthont nem talál.
