Apró gyermekként még
hiszel a csodákban,
tündérekben, felhőkben,
egy gyönyörű világban,
ám felnőve árnyékot
vet rád a kétség:
hamisak az álmok,
csalóka a szépség?
Rácsok mögé zárnak
szürke hétköznapok,
akkor örülsz csupán,
ha fizetésed kapod.
Csak éjszaka folynak
arcodon a könnyek,
azt hitted eddig,
hogy az élet könnyebb.
Elmondom azért
a nagy titkot neked:
Boldog akkor lehetsz,
ha másokat szeretsz!
" Álomvilág .... Álomvilágban éltek mindnyájan, pedig ilyen sansz ritkán van ..." - így mímeltük Puccinit anno. Most meg te mímelsz bennünket kedves Dóri. Eddigi verseidhez képest ez a költemény kissé eltérő és "lefutott". Álom-világ .... kötőjeles cím, talán utalva a két jelenidejű agy-képződményre. Hiszen a világ amiben élünk, ez a világunk . És az a világ amit álmunkban látunk az az álomvilág. Most akkor a grammatikától elvonatjkzotatva nem is tudom mit akar ezzel a költő ? Tanítani ? Aligha .... Másrészről kibaszottul realista, hiszen minden szó IGAZ ! Rájöttem már olvasva téged, hogy nem kell a sorok között olvasni ahhoz, hogy megértsük amit mondani akarsz. Mégis nekem túl Comedia Del' arte ez a fajta élet-impró .... Óvodai marketing-szerű... Igen, jobb lenne tudod kinyitni a szemünket és a valóságot látni .... igen, kibaszottul örülök, ha megjön a fizetésem, ugyanakkor transzcendens boldogság NEM LÉTETEZIK. :) K.B
VálaszTörlésNe haragudj mar Kedves, de ki a halal vagy? Mert a szamito kritikusok kozott fel sem merul a becses neved.... Esetleg a kritizalas helyett keress baratot/baratnot... Akkor kellemes hetvegeid lesznek eszem a szep fellengzos szavakat hasznalo szived.
Törlés