Boldogságra születtem, jómagam ezt vallom,
bár keserű kenyerem a meg nem értett bánat.
Szívem mélyén felszakadó sóhajokat hallok,
kérdem én, jobb jövőm vajon meddig várat?
Sokan csak rám néznek, s ítéletet hoznak,
nem is tudják, hogy milyen vagyok.
Céltáblája vagyok ezer tüskés gúnynak,
s így telnek el a szürke hétköznapok.
Csendben, némán viselem, mit másoktól kapok,
lelkem mártírhalált örömmel fogad.
Barátaimnak mosolyomat hagyom,
s csak egy üres testre talál majd a holnap.
2009.01.12.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése