Zuhanás

Álmok őrzője voltam,
dédelgettem,-mint egy gyermeket-
a bennem búvó, szunnyadó
kristály-emlékeket.
Reméltem, sokra viszem,
s elérem majd a hegytetőt,
fújhatott szél, jöhetett vihar,
mentem egyre törtetőn.
Te odafenn vártál,
kezed nyúlt, hittem, vársz,
s az utolsó pillanatban
reám tapostál.
Szakadékba zuhantam vissza,
elvágott, széthasadt erek,
s nem szedi össze senki
a szilánk-emlékeket.

2009.10.16.