Gyűlöllek?!

Hát ilyen gonosz lennék,

hogy gyűlölni is tudok?

Dühöm elől belső

szobácskámba futok,

s a párnámba visítok,

hogy senki se hallja,

az én haragomnak is

van időnként hangja.

Meddig rugdalsz még,

hát nem érted, hogy fáj már?

Miért kell taposnod

zsenge lelkem álmán?

Csak te lehetsz a fontos,

semmi más nem lényeg,

de kimondom, hogy neked

már rég férges a lényed!

S mégis meg kell tennem,

hogy megbocsátok Neked,

mert ugyanolyan, mint te

én sohasem leszek!

S ha jobb akarok lenni,

nem is gyűlölhetlek,

de bensőmben téged

végleg eltemetlek.

2012. május 7.

Nem szívvel, virággal

 

Köszönöm, hogy világra hoztál,
Köszönöm, hogy megtanítottál

Beszélni, járni, enni,

Másokhoz kedvesnek lenni.

Köszönöm, hogy mellém álltál,

Hogy meleg étellel vártál,

Hogy arcomra mosolyt csaltál,

S hogy annyi szeretetet adtál.

Köszöntelek drága Anyám,

S bár kezemben nincsen virág,

Ajándékom szívem lehet;

Köszönöm, hogy itt vagy nekem

2012. május 6.