Felnőttéválás
milyen nehéz egyedül saját lábra állni!
Kezem elengedik, most már nagylány vagyok,
s mégis ijesztőek nekem a holnapok.
Hogyan lesz munkám, ki lesz a társam?
Szaladjak elébe vagy üljek és várjam?
Mit hoz a jövő? Ki lesz, aki vigyáz,
hogy ne törjek össze és bírjam az igát?
Mit jelent majd nekem e különös élet?
Hogyan vigyek bele színeket és szépet?
Jaj, olyan nehéz felnőtté válni...
De bízom benne, hogy meg tudom csinálni!
2008.12.12.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése