Halottak napján

Egyszer köztünk éltetek.
Talán még meg sem születtem, mikor
lábatok rótta a pesti utcát,
vagy sétáltatok a homokon.
Élhettetek panelban, kertes házban,
kunyhóban, vagy az ég alatt,
de itt voltatok.
Szerettetek, gyűlöltetek,
dolgoztatok, volt családotok,
vagy talán egyik sem,
de szívünk mégis tudja,
ma rátok emlékezünk.
Nehéz ilyenkor a szív, beborul
egy pillanatra minden öröme,
s egy képre nézve könny
futja el szemünk.
Ezernyi mécses ég ma értetek,
kik már a földről elmentetek,
hogy lássátok onnan az égből:
Nem vagytok elfelejtve!

2010.11.01.

Egy leendő szociális munkásnak

Bár nem mindig könnyű
jó embernek lenni,
vezéreljen Téged szíved óhaja,
s ha nehéz a jó úton
szilárdan megállni,
kapaszkodj a jövő képébe,
hogy milyen lesz majd,
a szemekben a hála,
s milyen simogató
mások mosolya.
S hogy hasznos, amit
teszel, bizonyos.
Idővel megtérül majd
fáradság és idő.
S ha össze is törne szíved,
igazgyöngyök potyognak majd
könnyeid helyett.

2010.09.22.