Panoptikum
mikor búcsút intett a nap.
Én keserűen ültem akkor
egy szűzi fűz alatt.
Szoborrá váltam és tudtam,
szép lassan elönt a vég,
a Halál, mi esténként
karmaival elér.
De eljöttél, s mellém ültél,
vállamra hajtottad fejed,
s ott töltötted a lelketlen éjt
a Viaszlánnyal, velem.
2009.05.27.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése