Látod, drága Uram,
este lett megint,
de hiszem, hogy szemed
rám is letekint,
mikor elsuttogom Hozzád
azt az imádságot,
mit szent Fiad tanított:
az örök Miatyánkot.
Fáradt már a magyar,
dolgozik eleget,
adj népemnek, kérlek
tetőt és kenyeret!
Olyan kevés jutott
nekünk a reményből,
cseppents le hozzánk
jóságod kegyéből!
Én alázattal várom
míg áldást hozol ránk,
áldj meg minden embert,
ki Teérted kiált,
hisz nélküled tudom,
bizton elveszünk,
Te légy hát a pajzsunk,
várunk, fegyverünk!
Hordozz tenyereden,
mint Apa gyermekét,
könnyítsd meg az ember
nehéz életét,
bocsáss nyugodt álmot
mindenki szemére,
aludjunk ma el
angyali zenére.
Befejezem lassan
hosszúra nyúlt imám,
tudom jól, hogy hallasz,
s mindig figyelsz reám.
Annyit kérek csupán,
hogy maradj végig velem,
míg el nem jön a vég,
s lezárul a szemem.
2010.05.25.
