Öregedés

Kattog az óra.
Ketyegve múlik a fiatalság,
s fakul ezernyi vászon,
melyre egykor emlékeket festettünk.
Ráncok másznak az arcra
megőrizve a régi mosolyokat,
s az idő szövőgépe fehér
fonalat sző hajunkba.
Állok a tükör előtt, s várom,
melyikünk öregszik meg hamarabb.

Azt hiszem én...

2010.04.22.

Ringató

Ringass, ringass el, édes Este,
a te karjaidban nyugtot lelek talán...
Borítsd be forró, égő homlokomat,
simítsd, nyugtasd meg terhelt fejem.
Mosolyogjon rám a hold,
mint gyermekére az anya...
S te csak ringass, ringass el.

Ringass, ringass el, édes Éjjel,
mikor gondolatokkal vajúdok,
s megszülni őket kínkeserv...
Légy te a bába, s kérlek,
ne kelljen ébren viselnem a fájdalmakat,
s az ocsmány világ ezer terhét...
Csak ringass, ringass el.

Ringass, ringass el, édes Hajnal,
mikor már vörösre sírtam szemeim,
s lelkemnek sebei mind felszakadtak...
Ne kínozz tovább!
Nézd... itt a nap első sugara...
Alszom... A fény nem bánt...
Csak végre ringass... ringass el...

2010.04.12.

Sziromhalál

Csonkítom önmagam.
Ha belehalok, akkor is
megválok gyökereimtől,
s ha csak egy perccel élem
túl őket, már akkor is
elértem célomat.
Hányszor állították gőggel:
-Belőlünk fakad életed!
S most mégsem vagyok egyéb
egy száraz, ronda kórónál.
De vágom a gyökereim, s remélek.
Egy szép nap talán meglel
a kertész, s esélyt ad.
Vízbe tesz, s gondoz,
míg egy nap új gyökeret hozok,
mi belőlem fakad, s erősebb
lesz, mint ami azelőtt táplált.
Végül kiültet majd a földbe,
öntöz friss vízzel,
becéz kedves szókkal,
s a tél elől üveggel véd.
Kezemben már a kés...
talán életet, talán halált hoz.
De ha csak egy perccel élem is túl őket,
már akkor is elértem célomat...

2010.04.06.

Vádaskodó alteregó

Míg odakint pattogva ébred
a zöldellő rügyrengeteg,
bennem ősz honol, köd,
s nyirkosan szitálnak gondolatok fellegei.
A terhet, mit rám rótt az Isten
-nem hinném, hogy kegyelemből- ,
cipelem egy ideje.
Már csak a papírnak sírom el bánatom egy késői órán,
s nincs enyhülés a forrón égő, vérző,
fel-felszakadó sebeimre.
Hányszor hasított rajtam végig
ostorral saját tükörképem...
- Nem szeret senki, hallod?!
Hitvány, vagy, s gyenge! Csak sírni tudsz?!
Miért küzdesz halott célokért?!
Miért vágysz szeretetre, ha a boldogság pénzért is kapható?!-
S hol sírva feleltem, hol izzó haraggal vágtam vissza:
-Mert nekem még van lelkem!...

2010.03.29.

Hegyomlás

Mint aki hegyomlás alatt rekedt,
s napok óta üvölt hiába,
s összezúzott testtel, véresen
mereng a magányba...
Úgy fekszem én is az ágyban.
Nem jön a segítség, érzem,
lassan elszáll erőm, s feladom.
Ide nem ér el a napnak fénye,
hiába vágyom és akarom...
Van nálam erősebb hatalom.
Lassan kiszárad bennem az élet,
nem folyik itt víz, nincsen bennem béke.
Csak egy élhetőbb világra vágytam,
s tessék, ez lett a vége...
De lelkem megpihen végre.
Annyiszor fájt már a szívem,
ezerszer el lett taposva.
A halál talán enyhülést hoz,
de bántóim nézzenek magukba...
Talán ebből majd tanulnak.
S most, hogy vége a létnek,
elmondom: nem bánok semmit.
Szeretni akartam másokat,
más bűnöm nincs, csak ennyi...

Ideje a fény felé menni...

2010.03.07.

Ítélet

Üveges szemekkel állok,
nem számíthatok senkire.
A család intézményét
dózerral bontják.
Mégis mit hittem?
Hogy a szerelem lesz,
mi segítő kezet
nyújt a fuldoklónak?
Érdek, meg flancos erkölcs,
te gép vagy, jól tudod,
nincs érzelem,
sem kísértés, sem álmok.
És ha elbuksz,
lesújt rád a bíró
kalapácsával, és apró
hangyaként pusztulsz el.
Vagy a képedbe fröcsög
a gúnyolódók nyála,
és ólom-süketté
tesz a világ.
Álszent húsevő gazok,
teszitek a szépet,
míg cafatokra tépitek
az esendő áldozatokat.
Bánom is én...
Se jobb, se rosszabb
nem vagyok nálatok...
Csak hagyjatok elmenni!

2010.03.02.

Oltalom

Ha elmerül a nap
a távol tengerében,
és varjak kárognak
fenn a messzeségben,
és szél zörgeti zajjal
az ablakokat...
Ne félj, csak fogd a kezem.
Ha jégvihar tombol
és sötétek a felhők
és óriási rémmé
növekszik az erdő,
és árnyékokat kerget
a gyertyaláng a falon...
Ne félj, csak fogd a kezem.
Ha érzed, hogy rettegsz,
és sírva menekülnél,
és pokróc alá bújva
a sarokban ülnél,
szaladj akkor hozzám,
én megóvlak Téged,
amíg fogod kezem,
semmi baj nem érhet.

2010.02.24.