Sziromhalál

Csonkítom önmagam.
Ha belehalok, akkor is
megválok gyökereimtől,
s ha csak egy perccel élem
túl őket, már akkor is
elértem célomat.
Hányszor állították gőggel:
-Belőlünk fakad életed!
S most mégsem vagyok egyéb
egy száraz, ronda kórónál.
De vágom a gyökereim, s remélek.
Egy szép nap talán meglel
a kertész, s esélyt ad.
Vízbe tesz, s gondoz,
míg egy nap új gyökeret hozok,
mi belőlem fakad, s erősebb
lesz, mint ami azelőtt táplált.
Végül kiültet majd a földbe,
öntöz friss vízzel,
becéz kedves szókkal,
s a tél elől üveggel véd.
Kezemben már a kés...
talán életet, talán halált hoz.
De ha csak egy perccel élem is túl őket,
már akkor is elértem célomat...

2010.04.06.