Teljesség

Eső áztatta a földet,
mint könnyek az arcom.
Én nem karddal és erővel,
de szívvel vívom harcom.
Harcolok, hogy más legyen
e zord, idegen világ,
s ne eméssze lelkemet
hamuszürke magány.
Mert szeretetre vágyom én,
fényre, kékre, hangra,
hogy tudjam, mi a kedvesség,
s legyen bennem magja.
Jöjjön el a Kánaán,
mit Petőfi látott,
töltsék be a világot
pillangók és álmok.
Legyen végre nyugalom,
öröm, áldás, béke,
s boldogságban legyen majd
a világnak vége.

2009.12.08.