Én-darabka

Még őrzök egy szelet gyermek-lelket,
s néha titkon előveszem.
Előveszem, nézegetem, és egy percre elhelyezem
-magamban.:
Akkor ismét gyermek leszek,
fehér színű kis virág,
víznek tükrén megcsillanó
aranyhajú fénysugár.
Cukrot eszem, cserfes vagyok,
királylánynak öltözöm,
úgy sminkelek, mint a nagyok,
s mesevárba költözöm.
Felülök a fatetőre,
jóízűen kacagok,
összegyűjtök mindenféle
kincsnek látszó kacatot.
Homokozom, énekelek,
sikongatva pancsolok,
tágas mezőn szaladgálva
buborékot fújhatok.
PUKK!
A buborék pukkan, s én felébredek,
fél-felnőtt létem visszatér;
Helyére teszem a gyermek-lelket,
remélem, holnap itt lesz még.

2009.11.25.