Búvóhely

Mennyire gyarló az ember...
másokon taposva lép,
míg el nem ér egy általa
kitűzött alantas célt.

Jobbat reméltem ennél...
hittem, hogy lesz majd jobb,
de felnőve elvész a remény,
s rajtam csattan a bot.

Álmokat szőttem... de minek?
Átok ma érzőnek lenni...
az ember legyen kőkemény!
Másképp nem lehet tenni.

Az egyetlen, ami vigasz,
hogy van egy hely mélyen bennem,
ahol az vagyok, aki vagyok,
és senki sem ítél el engem.

2009.12.03.