Csatatér

Ha győzni akarsz a harcban,
vértezd fel magad, harcos
Igazságnak pajzsával,
Szeretetnek páncéljával,
Bölcsességnek sisakjával.

S ha mégis elesnél,
halálod előtt találsz még
igazgyöngyöt a pocsolyában.

2010.07.24.

Eldobtál

Eldobtál magadtól,
mint egy játékbabát...
pedig igazi voltam.
Emlékszem, hogy üvöltöttél
anyával, s vittél mindent,
amit lehetett.
,,Majd megnézem, mire
jutsz nélkülem!"
Az ajtó csattant, majd
jeges csend lett úrrá mindenen.
Csak anyu szipogását
hallottam bentről.
Ötéves fejemmel álltam
az ajtónál, s azt hittem:
az én hibám.
Mostanra ősz a hajad,
de nem lettél bölcsebb.
A család szent kötelékét
szavaid ollójával
vágod apró cafatokra.
,,Idén végre leérettségizik,
nem kell többet fizetnem!"
... Csak teher vagyok számodra.. egy megunt
játékbaba... Épp,
mint régen...
Lehet autód, lakásod,
meg nyaralhatsz a Balatonon...
de ki fogja majd kezed
a halálos ágyadon,
mikor rettegve hánykolódsz?

Sebaj, azért leteszek
majd melléd egy játékbabát...
szorítsd azt magadhoz...
de ne csodálkozz,
ha nem ölel vissza...

2010.06.02.

Esti imádság

Látod, drága Uram,
este lett megint,
de hiszem, hogy szemed
rám is letekint,
mikor elsuttogom Hozzád
azt az imádságot,
mit szent Fiad tanított:
az örök Miatyánkot.

Fáradt már a magyar,
dolgozik eleget,
adj népemnek, kérlek
tetőt és kenyeret!
Olyan kevés jutott
nekünk a reményből,
cseppents le hozzánk
jóságod kegyéből!

Én alázattal várom
míg áldást hozol ránk,
áldj meg minden embert,
ki Teérted kiált,
hisz nélküled tudom,
bizton elveszünk,
Te légy hát a pajzsunk,
várunk, fegyverünk!

Hordozz tenyereden,
mint Apa gyermekét,
könnyítsd meg az ember
nehéz életét,
bocsáss nyugodt álmot
mindenki szemére,
aludjunk ma el
angyali zenére.

Befejezem lassan
hosszúra nyúlt imám,
tudom jól, hogy hallasz,
s mindig figyelsz reám.
Annyit kérek csupán,
hogy maradj végig velem,
míg el nem jön a vég,
s lezárul a szemem.

2010.05.25.

Nyártemető

Búsongva szól a nagy harang
az esti táj fölött,
megannyi pompás fűzfaág
ma gyászba öltözött.
Nyarat temetni jöttek ők,
sok kedves kismadár,
még tort ülnek egy háztetőn
és úgy mennek tovább.
Majd csend honol és némaság,
csak azt hallani még,
ahogy az első őszi levél
puhán földet ér.


megj.: (skandálós,dallamos-szerintem!)


2010.05.10.

Hirtelen - Az érettségi margójára

Hirtelen zuhant vállamra
az orgona-illatú ifjúság,
megtörve átkát mindenféle
nyomásnak a fejben...
S most csak azt látom,
hogy minden zöldben pompázik,
virít a tavasz, s éjjel
is érzem az eső áztatta
anyaföld illatát.
Vége van lassan.
A szenvedésnek, meg annak,
hogy csúfoltak, csupán, mert
másabb vagyok mint ők,
nincs ezer ruhám és
Converse cipőm, meg marha
nagy egóm.
Divat volt a kétszínűség.
Szennyeseim egy délután
alatt ott száradtak az iskola udvarán,
s Brutus döfte a
kést szívembe százszor
öt év alatt.
Talán máshol sem lesz jobb.
Kaphat-e az ártatlanul
elítélt újabb esélyt?
Nem érdekes...
Még nincs itt sem a vég,
sem az új kezdete.
Várok, s remélem, eljön
a nap, mikor nem festenek
feketére a báránynak
öltözött farkasok...

2010.05.09.

Öregedés

Kattog az óra.
Ketyegve múlik a fiatalság,
s fakul ezernyi vászon,
melyre egykor emlékeket festettünk.
Ráncok másznak az arcra
megőrizve a régi mosolyokat,
s az idő szövőgépe fehér
fonalat sző hajunkba.
Állok a tükör előtt, s várom,
melyikünk öregszik meg hamarabb.

Azt hiszem én...

2010.04.22.

Ringató

Ringass, ringass el, édes Este,
a te karjaidban nyugtot lelek talán...
Borítsd be forró, égő homlokomat,
simítsd, nyugtasd meg terhelt fejem.
Mosolyogjon rám a hold,
mint gyermekére az anya...
S te csak ringass, ringass el.

Ringass, ringass el, édes Éjjel,
mikor gondolatokkal vajúdok,
s megszülni őket kínkeserv...
Légy te a bába, s kérlek,
ne kelljen ébren viselnem a fájdalmakat,
s az ocsmány világ ezer terhét...
Csak ringass, ringass el.

Ringass, ringass el, édes Hajnal,
mikor már vörösre sírtam szemeim,
s lelkemnek sebei mind felszakadtak...
Ne kínozz tovább!
Nézd... itt a nap első sugara...
Alszom... A fény nem bánt...
Csak végre ringass... ringass el...

2010.04.12.