Eldobtál

Eldobtál magadtól,
mint egy játékbabát...
pedig igazi voltam.
Emlékszem, hogy üvöltöttél
anyával, s vittél mindent,
amit lehetett.
,,Majd megnézem, mire
jutsz nélkülem!"
Az ajtó csattant, majd
jeges csend lett úrrá mindenen.
Csak anyu szipogását
hallottam bentről.
Ötéves fejemmel álltam
az ajtónál, s azt hittem:
az én hibám.
Mostanra ősz a hajad,
de nem lettél bölcsebb.
A család szent kötelékét
szavaid ollójával
vágod apró cafatokra.
,,Idén végre leérettségizik,
nem kell többet fizetnem!"
... Csak teher vagyok számodra.. egy megunt
játékbaba... Épp,
mint régen...
Lehet autód, lakásod,
meg nyaralhatsz a Balatonon...
de ki fogja majd kezed
a halálos ágyadon,
mikor rettegve hánykolódsz?

Sebaj, azért leteszek
majd melléd egy játékbabát...
szorítsd azt magadhoz...
de ne csodálkozz,
ha nem ölel vissza...

2010.06.02.