Anyák napjára

Arról gondolkodtam, mit is mondjak Neked,
Anyák napján hogyan mondjak kedves köszönetet.
Te óvón vigyáztál, nevelgettél engem,
tanítottál élni, s hogy mikor mit kell tennem.
Felnőtté is váltam, elteltek az évek,
még fiatal vagyok, előttem az élet.
De mielőtt elengedem anyai kezed,
köszönöm Neked a sok szeretetet.

2009.05.04.

Játékszer

Üveggyöngye vagyok a gyermeteg Sorsnak,
kézbe vesz, csodál, simogat és forgat.
Elgurít lassan, majd utánam szalad,
tekintete követ és velem marad.
Majd mikor megun, eldob hirtelen,
s tapos az összetört gyöngyszemen.

2009.04.05.

Létkérdés

Sodor az élet viharos tengere,
s én is csak egy hullám vagyok.
Körülöttem ezer hullám-ember lebeg,
az örvényben zokog és jajong.
Azt hiszem, végre a part felé tartok,
hol nyugodtabb vizet is lelhetek,
s nem kell hányódnom nappal és éjjel
mélyében a tengernek.
Látom már, igen! Földet fogok érni,
megsimítom a víz áztatta homokot,
vagy nekicsapódom egy óriás sziklának,
s maga a tenger lesz gyilkosom.

2009.02.09.

A Magány Mártírja

Boldogságra születtem, jómagam ezt vallom,
bár keserű kenyerem a meg nem értett bánat.
Szívem mélyén felszakadó sóhajokat hallok,
kérdem én, jobb jövőm vajon meddig várat?
Sokan csak rám néznek, s ítéletet hoznak,
nem is tudják, hogy milyen vagyok.
Céltáblája vagyok ezer tüskés gúnynak,
s így telnek el a szürke hétköznapok.
Csendben, némán viselem, mit másoktól kapok,
lelkem mártírhalált örömmel fogad.
Barátaimnak mosolyomat hagyom,
s csak egy üres testre talál majd a holnap.

2009.01.12.

Pillanatnyi elmélkedés...

Éjszaka boldognak álmodom magam,
s Isten aranyából csenek valamicskét,
mert olyan keveset adott, hogy saját bánatom emészt el.
Ilyenkor elhiszem, hogy gazdag vagyok és szabad,
hogy a nap nekem is ragyog, és a szél néha kedvességből játszik a tincseimmel.
Olyankor hegyek tetején állhatok, járhatok az ihlet erdejében,
sétálhatok a visszhang kérdésekkel teli barlangjában,
és merengve bámulhatom a forró tűzgolyót, amint a tengerbe bukik enyhülésért.
Talán nekem is jár egy kis ízelítő abból a szépségből,
amit legyűr a bűnszagú világ rohanó, földhözragadt, anyagias mivolta.
Hangyák vagyunk.. vagy méginkább csótányok...
Mit sem sejtünk azokról az erőkről, amik körülöttünk áramlanak szüntelen.
Félünk felismerni, hogy nem mi uraljuk életünket...Épp ezért nem is tiszteljük őket...
Egész életünk hiábavalóvá válik, mert nem látjuk át a nagyot, az egészet...
Nem látunk mást, csak javakat, tárgyakat...csak észlelünk, nem pedig érzékelünk...
Egyéniség nincs, légy azonos másokkal, vezessen a gyilkos csordaszellem,
és rohanj saját tudatlan halálodba.
Ilyenkor szédülve térek magamhoz, keserű szájízzel.. mire visszatértem ide, Isten aranya porrá hamvadt kezemben... Nincs fény, nincs szép. Csak egy boj, egy falka, ahol én is elvesztem.

2008.12.21.

Vallomás

Vallomás

Nekem a szél fütyül gyászdalt,
mikor föld kerül rám.
Poshadt vízben kókadva
fonnyad a virágszál.
Börtönbe zárva őszül
a rab lány,
rácsok közé szorították
minden apró álmát.
Idegen már minden szó,
mit tőletek hallok...
Nem kell többet gyötörni,
mindent bevallok!

2008.12.16.

Felnőttéválás

Felnőttéválás

Jaj, mennyire nehéz felnőtté válni,
milyen nehéz egyedül saját lábra állni!
Kezem elengedik, most már nagylány vagyok,
s mégis ijesztőek nekem a holnapok.
Hogyan lesz munkám, ki lesz a társam?
Szaladjak elébe vagy üljek és várjam?
Mit hoz a jövő? Ki lesz, aki vigyáz,
hogy ne törjek össze és bírjam az igát?
Mit jelent majd nekem e különös élet?
Hogyan vigyek bele színeket és szépet?
Jaj, olyan nehéz felnőtté válni...
De bízom benne, hogy meg tudom csinálni!

2008.12.12.