Halottak napján

Egyszer köztünk éltetek.
Talán még meg sem születtem, mikor
lábatok rótta a pesti utcát,
vagy sétáltatok a homokon.
Élhettetek panelban, kertes házban,
kunyhóban, vagy az ég alatt,
de itt voltatok.
Szerettetek, gyűlöltetek,
dolgoztatok, volt családotok,
vagy talán egyik sem,
de szívünk mégis tudja,
ma rátok emlékezünk.
Nehéz ilyenkor a szív, beborul
egy pillanatra minden öröme,
s egy képre nézve könny
futja el szemünk.
Ezernyi mécses ég ma értetek,
kik már a földről elmentetek,
hogy lássátok onnan az égből:
Nem vagytok elfelejtve!

2010.11.01.

Egy leendő szociális munkásnak

Bár nem mindig könnyű
jó embernek lenni,
vezéreljen Téged szíved óhaja,
s ha nehéz a jó úton
szilárdan megállni,
kapaszkodj a jövő képébe,
hogy milyen lesz majd,
a szemekben a hála,
s milyen simogató
mások mosolya.
S hogy hasznos, amit
teszel, bizonyos.
Idővel megtérül majd
fáradság és idő.
S ha össze is törne szíved,
igazgyöngyök potyognak majd
könnyeid helyett.

2010.09.22.

Nyár végi pillanat

Mikor fejemet válladra hajtom,
kiscsikó lelkem megpihen,
megáll a zöld mezőn,
s elpihen a puha fűben.
Érzem kezed melegét,
hallom sóhajod,és tudom,
egyek vagyunk.


Nézd, milyen csodás minden!
Bár ősz jön, olyan,
mintha a levelek tapsolnának
a szélben, hiszen
a nyár sikeres szezont zárt,
s tudják, jövőre is lesz ez
a színpompás darab.

És hallod a folyót?
Susog halkan, ölében
megannyi halat, s békát
ringat, anyja ő mindnek.
Kacsának, parti nádnak,
s tükre holdnak, napsugárnak,
fodros gyönyör ő.

A madarak is szabadok,
s még burjánzik az élet,
most üljünk kint a padon
gyönyörködve a mindenségben,
mit Isten nekünk adott,
hisz részei vagyunk mi
az óriás Egésznek.

Szeressük egymást!
Legyünk mi az állandók
a változó világban!
S jövő nyáron is hadd üljek
melletted, érezve
bársony lelked csendjét,
mi többet mond minden szónál.

2010.09.02.

Irgalmas Szamaritánus

Elégszer fájt az élet,
s gyűlölök már sírni.
Veszett kutya módjára
marcangoltam magam,
sebeimet feltéptem,
s minden csupa vér...

Kopogok.

Lakhat-e most Nálad
a megfáradt Vándor?
Megtisztítod-e
az útnak porától?
Adsz-e neki ételt,
vizet, gyógyírt a sebekre?
Lesz-e végre ágya,
s tiszta ruhája?
Szólsz-e hozzá kedvesen?
Ugye megteszed?

Minden izzó kínom
hamvába hullik,
ha hűs tenyered égő
homlokomon nyugszik.
Megpihenek.

2010.08.24.

Vakáció

Zendülnek a napfénynek
arany sugarai,
s pajkos fény csillan
a puha habokon.
Szellő játszik a lombok közt,
s némán zöldellnek a hegyek.
Nyár van, csoda nyár!
Lélegzik, s pezseg minden,
s ha figyelmesen hallgatsz,
talán meghallod te is
a szót: SZABADSÁG!

2010.08.20.

Boldog vagyok?

Ilyenkor fodros széle
van az égnek,
és a langyos szélben
szerelem siklik,
puhán nő a fű
a csillagfény alatt,
és megannyi levél integet.
Ilyenkor kinyílnak
a lélek szemei,
és egy tó tükrében
magadra mosolyogsz.
Igen, azt hiszem,
ez a boldogság.

2010.07.29.

Szerelmes teadélután

Légy vendégem egy szerelemre,
hadd töltsek a poharadba...
Ne kérdezz, csak igyál velem,
s ízleld a szerelem mámorát.
Két deciliter boldogság,
gőzöl a rózsaszín köd,
kortyold a csókízű nedűt,
s ne kérdezz,
míg véget nem ér
a fátyolos teadélután

2010.07.24.