Elégszer fájt az élet,
s gyűlölök már sírni.
Veszett kutya módjára
marcangoltam magam,
sebeimet feltéptem,
s minden csupa vér...
Kopogok.
Lakhat-e most Nálad
a megfáradt Vándor?
Megtisztítod-e
az útnak porától?
Adsz-e neki ételt,
vizet, gyógyírt a sebekre?
Lesz-e végre ágya,
s tiszta ruhája?
Szólsz-e hozzá kedvesen?
Ugye megteszed?
Minden izzó kínom
hamvába hullik,
ha hűs tenyered égő
homlokomon nyugszik.
Megpihenek.
2010.08.24.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése