Mikor fejemet válladra hajtom,
kiscsikó lelkem megpihen,
megáll a zöld mezőn,
s elpihen a puha fűben.
Érzem kezed melegét,
hallom sóhajod,és tudom,
egyek vagyunk.
Nézd, milyen csodás minden!
Bár ősz jön, olyan,
mintha a levelek tapsolnának
a szélben, hiszen
a nyár sikeres szezont zárt,
s tudják, jövőre is lesz ez
a színpompás darab.
És hallod a folyót?
Susog halkan, ölében
megannyi halat, s békát
ringat, anyja ő mindnek.
Kacsának, parti nádnak,
s tükre holdnak, napsugárnak,
fodros gyönyör ő.
A madarak is szabadok,
s még burjánzik az élet,
most üljünk kint a padon
gyönyörködve a mindenségben,
mit Isten nekünk adott,
hisz részei vagyunk mi
az óriás Egésznek.
Szeressük egymást!
Legyünk mi az állandók
a változó világban!
S jövő nyáron is hadd üljek
melletted, érezve
bársony lelked csendjét,
mi többet mond minden szónál.
2010.09.02.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése