Koppan egy csend-csepp lelkem alján,
visszhangját nyögik az üres falak,
gondolat-örvény húz le a mélybe,
hideg kérdésekkel csapkodom magam.
Hát nem jön az eső, mi elmos mindent?
Hol maradnak már a szélviharok?
Érzelmekkel megvert gyarló, gyenge lélek,
s még fájdalommal telve is élni akarok!
Tetteimért egyedül magam felelek,
de nem neked, csupán az Istenemnek,
s bár hagyja, hogy olykor szenvedjek kicsit,
csakis Ő az, aki ismer engem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése