A hegy mögé bukott a nap,
s egy pillanat alatt
aranyba borult az ég,
mielőtt leszállt az éj.
A vízen a hullám táncolt,
ezernyi apró ránc volt
homlokán az öreg tónak;
emléke néhány szónak.
Oly' gyönyörű, hogy szinte fáj,
hogy a naplemente után
nem jön egy újabb reggel,
s a nap nem rögtön kel fel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése