Langyos csókot lehel
a nap a fagyott földre,
hogy ami eddig aludt,
ébredjen fel tőle.
Újra rügyek pattannak,
dalol ezer madár,
zöldellő a mező,
kivirul a határ.
Melegszik a lelkem is,
megtisztulok végre,
nem is vágyom másra,
csak arany, tiszta fényre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése