Lehulltak a tulipánok napfény szőtte szirmai,
s köd költözött lopakodva ablakom elé.
Elfújta az őszi szél az öreg tölgyek titkait,
repülnek a magasban, szebb tájak felé.
Kandallóban parázs pattan, sikoltozva csap a láng,
forró tea gőzölögve csészémbe szalad,
sem a hideg, sem a tél nem jelenthet akadályt,
hogy mosoly üljön arcomon, s jól érezzem magam.
Nos mindenképpen el tudjuk azt mondani erről az Irományról, - és szándékosan használom ezt a szót - ,hogy Berzsenyit csúfoló, minimalista közhelyeket halmozó sorokat szaggat benne a költő, jelen esetben Dóri. Mindenképpen figyelemre méltó, ahogyan használja a címet összekötő hangulat- lírai elemeket, amely ennek a rövid poémának a kulcsa és a varázsa. Rövid, tömör, közérthető, igazság szerint nagyon nem kell feszegetni . Pilinszky féle jelenet-leírás a JELENBEN és mégis magára vonatkoztat a 'költő' azzal ,hogy ego-centrikusan lezárja azt a képet, amit az előbbi sorokban már felépített magáról a tél előtti momentumról vagy időszakról. Hogy ezt megítéljem nem az én dolgom, hiszen zseniálisan vannak felépítve benne a metaforikus elemekés mondhatom ,hogy kaptam egy testi-lelki diffúz anomáliát és egy komplex -összképi hatást.
VálaszTörlésKovács Benjámin