Vasmacska-fáradtan zuhant rám az este,
összenyom ólomszürke, elernyedt teste.
Narancs lámpák fényét néha percekig nézem,
a sorsomat megírták odafenn, az égben.
Ámde mégis kétely ül gondolatom szélén,
hogy elérem-e célomat az életem végén,
s mosoly lesz-e arcomon, vagy csak könnyek várnak?
Eszébe jutok-e majd néhány jó barátnak?
Butus verseimet olvassa-e valaki?
S vajon egyáltalán ért-e mind valamit?
Vagy csak ezernyi lapot pazaroltam vele,
hogy füzetemet rímeimmel írtam tele?
Kérdőjelek visznek a hátukon előre,
így kapok majd lassan, de biztosan erőre,
s elhiszem majd egyszer, fontos, amit teszek,
mert alázatos szívvel én is naggyá leszek.
Az ilyen verseket nevezem úgy ,hogy rím-pörgető , de-szimbolista "SUMMA CUM LAUDE 'álá életemről." Nevezhetjük ezt valamilyen hatásvadász rím-sóvár alkotásnak is, hiszen evidens módon, gyermeki játékossággal vannak ZSENIÁLISAN megszerkesztve a sorvégi kis rímecskék, hogy az ember már átsuhan rajta. No de kérem a kritika az mégis csak kritika hát álljunk is neki ! : Először belezuhanok az ágyba és nézem a lámpa fényét,..... majd elkezdek gondolkodni az életemen ? EZ KÉREM KEDVES DÓRI NEM TARTALOM. Ez üresség, a szerkezete baromi jó, a poézis üt ,de a tartalom silány és ósdi. Bemutatod magad mint olyan költő, aki csak fűzfapoéta és fűzfarajongó, ahogyan drága Spiró György nevezte azokat a költőket, akik az íróasztal fiókjának írtak... ez nevetséges ,hiszen most osztottad meg a versedet például velem is ! Kétely az életeben, kétely az életcélban, kétely a világban, az emberekben és tán saját magadban is . Valódi mondanivalód úgy érzem nem ért el hozzám, és azt hiszem nincs is .... ez a hobbi-költészet reprezentatív valója kérlek !
VálaszTörlés