Megsimogatlak, hogyha akarod,
Hosszú tél után leszek a tavaszod,
Gyomnak gondolt ibolya-szerelem
Virul majd rajtad, virul a szíveden,
Hálóból font illékony gondolat,
Megszépíti eltitkolt álmodat,
Bújj most hozzám, félned nincs mitől,
Otthonod ott vár, fenn a hegytetőn.
Napsimította madarak dalai,
Árvácskáknak elsúgott szavai,
Párnát adnak, fejednek pihenést,
Ébredéskor fodrozó nevetést.
Boldog lehetsz, könnyeid száradnak,
Gondolataid egekben szállhatnak,
Van, aki szeret, én kedves Violám,
Virulj csak, virulj csak május idusán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése