Isten a fejét fogja

Isten csak a fejét fogja,
mikor ránk tekint
ráncolja a homlokát,
s néha rálegyint;
mert bolondok az emberek,
önpusztító faj,
lesz majd más ki itt élhet,
ha a Föld kihal.

2011.április 26.

Anyák napjára II.

Nem hoztam virágot Neked,
hiszen az elmúlik hamar.
Hidd el, e néhány kis sorom
sokkal több érzelmet takar,
mint néhány kis illanó szirom
egy csendes vázában ázva,
némán készítve magát
az örök elmúlásra.
A szeretet nem hervad sosem,
szívében őrzi az ember,
miként kagylókat rejt mélyében
a hullámzó, azúrkék tenger.

Nekem a Te szíved kristály,
csillog, ha rásüt a napfény,
tükrében tisztán látom,
amit Te értem tettél.
Neveltél, ápoltál, óvtál,
vigyáztad minden léptem,
míg a felnőttkor küszöbén
egyedül át nem léptem.
Mégis mellettem lépdelsz,
megfogod karom, ha botlok,
s erősítesz, ha fejem felett
gyűlnek a felhő-gondok.

Most megköszönöm Neked,
mindazt, amit adtál,
hogy gondoskodtál rólam,
és mellettem maradtál
nyáron, őszben, télben,
míg el nem jött a tavasz,
mikor szívem mélyén szeretetem
új virágot fakaszt.
Ezt adom most Neked,
Drága Édesanyám,
köszönöm, hogy vagy nekem,
most én vigyázok Terád.

2011.április 19.

Melankólia

Lehunyt szemekkel, hitetlenül,
egyre csak várod
a csodát.
Tegnap temetted a reményt,
hamvait a tenger
habjaiba szórtad.
Ködként hull alá az üresség,
s már az orrodig
sem látsz

2011. április 14.

Rohanás

Száz keréken száguld az idő,
s én folyton csak rohanok,
de hiába érkezem pontosan,
mindenről csak lemaradok.
Lábam között tornászlányként
csúsznak át a napok,
elszalad mellettem az élet,
s nem tudom, ki is vagyok.

2011.március 21.

Tavaszköszöntő

Langyos csókot lehel
a nap a fagyott földre,
hogy ami eddig aludt,
ébredjen fel tőle.

Újra rügyek pattannak,
dalol ezer madár,
zöldellő a mező,
kivirul a határ.

Melegszik a lelkem is,
megtisztulok végre,
nem is vágyom másra,
csak arany, tiszta fényre.

2011. március 16.