Bizonytalan randevú

Azt mondtad, hogy találkozzunk délben,

de azt nem, hogy melyik nap a héten…

Egyáltalán májusban, vagy mégsem?

Jövőre, vagy még ebben az évben?

És a helyszínt inkább nem is kérdem…

Túl sok tán’ az adat, amit kértem?

Sietek, és végül utolérlek,

eléd állok, két szemedbe nézek;

A szívemmel játszadozni vétek,
fáradj ki az életemből, végleg!

Lélekmaraton

Könnyet csókol arcomra a zápor,

égbe zuhannak fáradt sóhajok,

magányosan visszhangzik a távol,

szaladnak előlem vágyott holnapok.

Nem is olyan könnyű bölcsnek lenni,

egyszerűbb az ítélethozatal,

még kis sem mondtad, mi jár fejedben,

számodra máris áll a ravatal.

Elfutnál, végül magadba szaladsz,

falat húz eléd a csúf akarat,

ruhádnál fogva egy szögre akaszt,

és tükörben nézheted arcaidat... 

Ráncaidat.