Ha szét is hullik körülöttem minden,
Ha hazugság lesz, amit eddig hittem,
És elmaradnak mind a jó barátok,
Majd rám zuhannak parázsló átkok,
És földbe döngöl ezer szöges bakancs,
Vagy felöklel egy kemény szarvasagancs,
És vér folyik a könnyeim helyett,
Rémálmokból üvöltve ébredek…
Nem hagyja el panasz az én számat.
Helyem eddig mindenhol megálltam,
Ember maradtam a közönyös világban,
Fájdalmam elmondtam Istennek imámban,
S kértem őt, fogja meg a kezem,
Egy napon majd úgyis vele megyek
Oda, ahol én is boldog leszek.
Tenyerébe írta a nevem.
