Álom-világ

Apró gyermekként még

hiszel a csodákban,

tündérekben, felhőkben,

egy gyönyörű világban,

ám felnőve árnyékot

vet rád a kétség:

hamisak az álmok,

csalóka a szépség?

Rácsok mögé zárnak

szürke hétköznapok,

akkor örülsz csupán,

ha fizetésed kapod.

Csak éjszaka folynak

arcodon a könnyek,

azt hitted eddig,

hogy az élet könnyebb.

Elmondom azért

a nagy titkot neked:

Boldog akkor lehetsz,

ha másokat szeretsz!

Tél előtt

Lehulltak a tulipánok napfény szőtte szirmai,

s köd költözött lopakodva ablakom elé.

Elfújta az őszi szél az öreg tölgyek titkait,

repülnek a magasban, szebb tájak felé.

Kandallóban parázs pattan, sikoltozva csap a láng,

forró tea gőzölögve csészémbe szalad,

sem a hideg, sem a tél nem jelenthet akadályt,

hogy mosoly üljön arcomon, s jól érezzem magam.

Telített fejjel

Egybefolynak mind a napok,

szinte már levegőt sem kapok,

folyton csak menni és tenni kell.

egyszer jobb lesz: De mennyivel?

Tankönyvek kiabálnak nekem,

gyere, ülj, és tanulj velem!

Odakint évszakok múlnak,

süt a nap, viharok dúlnak.

Leckét kell írni, és tételeket,

bemagolni a képleteket,

míg a gyermek nővé serdül,

s egy férfivel táncra perdül.

Örökké vetni, öntözni kell,

hasznodból más háza épül fel.

Eltűnnek mind a pillanatok,

én végre élni, élni akarok!

Vándorút

Magányosan járom az erdőt,

csillagok számlálják léptem,

nem dőlök bokrok tövébe,

távol a cél még, érzem.

Útitársamnak szegődik a hold,

ellepik olykor a felhők,

fényessé válik az éjjeli ég,

ha elűzi őket a szellő.

Sajognak lábaim, minden csontom,

mégis mennem kell tovább,

nem nyughatom, míg szívem

boldog otthont nem talál.